A bigyóblogon olvastuk, hogy a Toshiba egyszer írható SD kártyákat dob piacra. A blog április 1-i térfának nevezte az ötletet, de nem kellene, hogy az legyen. A dolognak ugyanis van értelme.
Ha egy szolgáltató tartalmat kíván célba juttatni (eladni), akkor biztosnak kell lennie abban, hogy az a tartalom pontosan abban a formában fog eljutni az ügyfélhez, ahogy azt ő elképzelte. Egy CD / DVD kiadvány megvásárlásakor, vagy akár csak ha kölcsönkapjuk egy barátunktól, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az azon lévő tartalom nem változott a gyártás óta. Nem lett vírusos, nem törölték le, stb.
Sok új laptopba gyárilag nem szerelnek DVD olvasót, ezért ha nem online szeretnénk ezt a bizonyos tartalmat célba juttatni, akkor jól jöhet ez az SD kártyás megoldás. A kártya lockolás után letilt minden nemű módosítást, így biztossá válik a rajta lévő film, zene, de inkább szoftver jogi helyzete, és sértetlensége. Sajnos valószínűleg a technológia 10x annyiba kerül, mint CD-n, vagy DVD-n kiadni bármit.
